Felderítő úton
(Excursion)
A lányok eldöntötték, hogy végre elindulnak a sárkányok erdejébe, hogy megtalálhassák a mágikus tőrt, amivel legyőzhetik Renatha lelkét. Emily kaput nyitott a Miendra utáni bolygóra, és a lányok áthaladtak rajta. Mikor odaértek különös jelenséggel találták szembe magukat: egy gyönyörű helyre érkeztek, tele rózsaszín virágokkal, illatozó rózsákkal, csodálatos növényzettel.
– Biztos jó helyre jöttünk? - Kérdezte Rosie.
– Igen, ez itt Lonsa bolygó. - Mondta Emily.
– Hát, akkor jó lenne megkeresni a sárkányok erdejét, gyerünk lányok, induljunk. - Adta ki a parancsot Esther.
– Rendben, akkor hajrá. - Mondta Illa
A lányok elindultak az ösvény mentén, amelynek széleit százszorszépek borították. Az ösvény végén egy hatalmas erdőt találtak, ami csöppet sem illett ebbe a tökéletes környezetbe: a fák girbe-gurba ágai ijesztően meredtek előre, köd borította az erdőt, s fura hangok hallatszodtak ki onnan.
– Bátorság lányok! Irány előre! - Mondta Rosie.
Mikor beértek az erdőbe szörnyű bűz csapta meg a lányok orrát.
– Mi ez az orrfacsaró bűz? - Kérdezte Illa.
– Nézzétek! Ott egy mocsár. Biztosan az rontja itt a levegőt. - Mondta Emily
A lányok közelebb merészkedtek a bűzölgő tanyához, és ekkor látták, hogy a víz közepén egy világító gömb lebeg, benne a mágikus tőrrel. Esther átváltozást parancsolt, s a lányok lebegve a bűzölgő víz fölött elindúltak a tőr irányába. Mikor már az út felét megtették kiáltást hallottak a part felől.
A lányok egyszerre csak egy óriással találták szembe magukat.– Harcolnunk kell, muszály lesz itt hagynunk egy kis időre a tőrt! - Mondta Esther
– Rendben, akkor irány megölni azt a gaz óriást. - Ezzel a lányok Esther vezetésével megindúltak az óriás ellen. A harc nem sokáig tartott, az óriás nem tűnt nehéz ellenfélnek.
– Ez túl könnyű volt. - Mondta Esther
– Lányok, a tőr…ELTŰNT!! - Kiáltotta Emily.
– Az meg hogy lehetséges? - Kérdezte Illa
– Biztos valaki ellopta, amíg mi az óriással harcoltunk, ezek szerint van itt mégvalaki, aki tudja, miért jöttünk, s nem engedi, hogy megszerezzük azt. - Mondta Rosie
– Igazad lehet, Rosie. - Felelte Emily
– Most mi legyen? - Kérdezte Esther
– Nem tudom… - Mondta Illa
– Majd én segítek!
– Ki van ott? - Kérdezte Emily
– Csak én, Adam.
A lányok ekkor meglátták osztálytársukat, aki csak bámulta őket.
- Meg tudjuk magyarázni! - Mondta Rosie
- Egyáltalán hogy kerültél ide? - Kérdezte Illa
- Azon a villódzó átjárón. - Felelte a fiú
- Emily!? Te nem zártad be az átjárót?! - Kérdezte idegesen Esther
- Véletlenül nyitva hagytam, Adam, ezt nem szabad elmondanod senkinek! - Parancsolta Emily
- Ez a legcsodásabb dolog amit valaha láttam, egyértelmű hogy nem mondom el senkinek! - Felelte a fiú.
Vége a 18. fejezetnek.
Írta: Máté Ivett és Kristán Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése