12. fejezet

Jel
(Symbol)
- Az őrző ellenem fordult, a jóslatot nem hagyom beteljesedni, katonák készítsétek az álruhámat, ma a jósnőhöz megyek, kíváncsi vagyok a jövőmre. - Mondta Meranos a katonáinak
A Földön:
- Sziasztok őrzők, ma készítsétek a megspórolt pénzeteket, mert ha már a játék életre halálra megy, akkor legalább szépen haljunk meg, suli után megyünk vásárolni! - Jelentette ki Esther
- Na várj egy pillanatot, én legfeljebb egy pizzát fogok enni, de semmi kép nem fogok ruhákat venni. - Mondta feszülten Illa
- Oké, akkor maradj, csajok ti jöttök, suli után, nyomás! - Mondta Esther, ám a menzán egy hihetetlen dolog történt ugyanis eljött az iskolába Flora:
- Sziasztok lányok, vásárolni mentek, megyek én is, egy kis bájcsevej a régi barátokkal mindig jól jön, egy kis nosztalgiázás, megbeszéljük a jövőnket, remek nap lesz. - Mondta Flora a lányoknak
- Az idegbajos kis gonosz barátnőnők is ott lesz?! Mégegy ok hogy ne menjek el. - Mondta Illa
- Kérlek Flora, te a barátunk vagy, ne légy ellenünk. - Mondta Emily
- Mondd meddig akarod még ezt csinálni? Vagy teljesen ostoba vagy, fog már fel hogy sohasem térek vissza a jó oldalra, tetszik a gonosz énem, mellesleg vigyázz a beteg nagymamádra, lehet hogy nem éli meg a holnapot, pláne ha én gondoskodom róla! - Mondta Flora, és Emily sírni kezdett
- Na ide figyelj, lehet hogy valamikor őrző voltál, de most nem az vagy, most kezdődött el a suli, de te máris tönkre akarsz minket tenni, mert azt hiszed hogy erősebb vagy. Emily a barátnőm, és meg fogom védeni, még veled szemben is, ma délután egy csata, megnézzük ki az erősebb! - Felelte Esther
- Ó rendben, de ne feledjétek ez még egy csata a háborúból őrzők. - Magyarázta Flora
- Akkor úszott a bevásárlás? - Kérdezte Rosie
- Én nem fogok tudni menni, a nagyim nagyon beteg, és segítenem kell, hiszen szinte ő nevelt fel, és úgy érzem mellette kell állnom, és meg kell védenem Flora-tól. - Mondta Emily, és a lányok is Emily-vel tartottak, és ekkor a lányok elmentek a nagyi szobájába, aki elkezdett velük beszélgetni:
- Drága kisunokám, én már nem bírom sokáig, de titkon figyeltem, hogy milyen jó őrzője vagy a levegőnek, és sose adjátok fel, harcoljatok a barátnőtökért, bár ha most úgy érzitek utáljátok. - Mondta Mienlan, Emily nagymamája
- Nagyika, te honnan tudod hogy őrzők vagyunk? - Kérdezte Emily
- Régen én is az voltam Miranda-val, de most menjetek vásárolni, én elleszek itt. - Mondta Mienlan, és a lányok elmentek vásárolni, ám ott már várta őket Flora, aki eltüntette az összes embert, és harcolni kezdett az őrzőkkel, végül Flora az új kor lovagjai nélkül nem sokra ment, úgyhogy csak annyit mondott: "Még csak egy csatát nyertetek a háborúból!", és elment.
Andredan-on:
- Mit látsz hát? - Kérdezte Meranos
- Látom a pusztulásodat, és látom az őrzőt, de ez más. - Felelte a jós
- Micsoda?! Tehát nem is Flora lenne a trónörökös, akkor valószínüleg az új őrző, ezt jól elrendeztem magamnak, de a jelről fel tudom ismerni, amit tizennégy éve tettél rá, vagyis a születése napján.
A Földön:
- Ó, nagyon viszket a furcsa alakú anyajegyem, amit mindenki tetoválásnak néz. - Mondta Esther, és ez az a jel, amit Meranos tett a lányra...
Vége a 12. fejezetnek.

Írta: Kristán Ferenc